Családi köt-elé(k)g

 A szokásuk, hogy Kornél minden orgazmus után magához ölelte, abból az időszakból származott, amikor még csak pár hete szeretkeztek. Egy délután teljesen feldúlva állított be a barátjához.  - Mi történt? – kérdezte a férfi nagy szemekkel, mert látszódott rajta, valami nincs rendben. A könnyeivel küszködve kapkodott levegő után, először képtelen volt megszólalni. - Kicsikém, mi a baj? – húzta Kornél a kanapéhoz. A lány levegőt vett. - Azt mondtad… - nyögte, de ekkor már folyni kezdtek arcán a könnyek – azt mondtad, vigyázol rám. Azt mondtad, nem leszek terhes… Hazudtál! Kiabált. Kijátszva, becsapva érezte magát, patthelyzetbe került. Barátja megígérte, hogy minden rendben lesz, hogy nem lehet terhes, és mégis az lett. Hogy fog ő terhesen egyetemre járni, és mi lesz a kisbabával, ha megszül? Laknia nincs hol, megélnie nincs miből, haza pedig nem megy abba a földi pokolba, ahonnan elmenekült. Hiszen mi várna rá? Az apja agyonverné, amiért egy házasságon kívül fogant gyermeket vis...

 Mindenki elment. Ignácnak Jancsi ajánlott erre az éjszakára szállást, a férfi pedig már a tekintetükből is értette, Katának és Kornélnak szüksége van az egyedüllétre.  Kata fáradtan feküdt az ágyban. Nem gondolta volna, hogy ilyen váratlanul jön meg a havi vérzése, és ilyen görcsök közepette. Nem is mostanra várta, napokkal későbbre, de Jutka mondogatta neki, biztos a felfázás zavarta meg a ciklust. Kornél ekkor jött vissza a házba, miután mindenkit kikísért. Mellé heveredett, szó nélkül nézte őt, közben a vállait dörzsölgette. Aztán mikor látta bizalmat sugárzó tekintetét, homlokon csókolta, aztán puszit lehelt a szemére, orrára, majd csókolni kezdte.  Átkarolta a férfi nyakát, élvezte a hosszú, forró csókokat. Csak mikor Kornél szája a nyakát kezdte kényeztetni, érezte, ő még nem képes a szexre, pedig most, hogy tudta, ki öleli magához, ő is nagyon kívánta. - Kornél – suttogta – én még nem… Nekem ez még nem… Zavarba jött. Mindig zavarba jött, ha el kellett utasítania a...

  Jutka csendesen ült hazafelé Jancsi mellett a kocsiban. Nem teljesen így képzelte a mai napot. Látták a hátsó ajtóból, Kornél ölben hozza ki a műhelyből Katát, aki a nyakába kapaszkodva mosolygott. A férfi aztán nevetve megpörgette az udvaron. Az ajtón belépve Kata megszólalt: - Tegyél le, kedves, tudok járni. Csak álltak Jancsival és Ignáccal, nézték a lányt, aki más volt, mint fél órával korábban, de aki most pont olyan volt, mint amilyennek megismerték. Szelíd arcán finom mosoly ült. - Kata? – lépett hozzá tétován. - Én vagyok – válaszolt a lány – most már tényleg én vagyok. Boldogan ölelte magához. - Nem Kornél tette – mesélte Kata valamivel később, mikor már elment mosdóba, és vett be görcsoldót, magnéziumot.  - De azt mesélted nekem, veszekedtetek – sóhajtotta, mert ő még mindig nem volt meggyőződve Kornél ártatlanságáról. A kanapén ültek, ő Kata egyik oldalán, Kornél a másikon. A férfi kipirult arccal szorongatta Kata kezét, és mikor a lány kérően ránézett, ő kezdett ...