11. rész - Családi köt-elé(g)k (II.) - Zörej az ablakon

 Az ügyvédirodában a külső konzulenssel egyeztetett a diplomamunkájáról. Hazafelé úgy sétált át a gyaloghídon. Most nem volt olyan fagy, mint aznap, a folyó szürkén ömlött a medrében, őt mégis minden alkalommal kirázta a hideg, amikor fellépett a hídra. Nehezen tette túl magát az emléken, amikor Kata belevetette magát a vízbe, és minden hídon való átkelésnél érezte magában azt a csontig hatoló hideget, amit akkor, amikor utána ugrott. Nem szólt róla senkinek. Katának nem akart még több lelkiismeretfurdalás okozni, Jancsi pedig úgy sem tudott volna segíteni. Ezzel a tudattal valahogy együtt kell ezek után élnie, és remélte, ha megjön a tavasz és a nyár, és jó meleg lesz, lehet fürödni a holtágban, akkor majd ezek az érzések is csökkenek.

Mikor végzett, gondolta, még ebéd előtt elszalad az egyetemi pékségbe kenyérért. Az út a laborok mögött vitt, arra sietett, amikor meglátott egy lepukkant, piros kocsit a bokrok mögött parkolni, a bokorban pedig egy nagydarab férfi nézegetett az építész labor hátsó kijárata felé.

- Szerintem Lajos volt – mondta, mert ennek a férfinek is nagy orra volt és hasonló ruhát viselt, mint amilyet Kata leírt. Nem mert elmenni mellette. Állt pár másodpercig, és amikor a férfi észrevette, hirtelen hátat fordított, és elindult a másik irányba.

- Követett? – kérdezte Jancsi, aki mellette ülve a kezeit szorongatta. Egy idő múlva hátranézett, a férfit nem látta, de inkább bement az egyetemi épületek közé, ahol sok hallgató jött-ment, úgy jött haza.

- Nem hiszem – mondta.

- Nem hívtad a rendőrséget? – kérdezte Jancsi, mire a fejét rázta. Megilyedt, és bizonytalannak érezte magát. Bár a külső hasonlított, túl messze álltak egymástól, hogy biztosat tudjon mondani. Viszont azt furcsállta, hogy épp az építész labor hátsó ajtaját figyelte, ahol korábban belefutott Katába. Jancsi felnézett a faliórára. Azóta órák teltek el, hogy ő hazaért.

- Elmegyek, megnézem – mondta, mire őt ismét átjárta az a félelem, ami akkor és amit korábban Kata is átélhetett.

- Ne! – kapaszkodott bele önkéntelenül Jancsiba, mire a férfi halkan nevetett.

- Drágám, kérlek, ne rémüldözz! Úgy megyek, mint amikor a laborba szoktam. Ha ott is van, csak egy ismeretlen leszek neki, aki dolgozni megy. Ha ott van, a laborból felhívom a rendőrséget, ha nincs, hazajövök. Jó?

Görcsöszen szorította ujjait a puha anyagú, csíkos ingre, amit párja viselt. Nem tudta megmagyarázni, miért ijedt meg ő is, hiszen nem is hasonlítanak Katával. Barátnője jóval vékonyabb, keskeny vállú, ő vállasabb, melles, csípője is szélesebb, és bár egy magasak, a járásuk és a hajuk is teljesen más. Nem valószínű, hogy a férfi összekeverné őket. Végül csak elengedte Jancsit, de idegesen nézett utána az ablakból, és várta, hogy hívja, vagy visszajöjjön.

Közben elmosogatott, beindította a mosógépet, majd hozzálátott a konzultáción írt jegyzetet átolvasni. Jó húsz perccel később kattant a kulcs a zárban, és Jancsi jött vissza.

- Már nincs ott – mondta, miközben vetkőzni kezdett az előszobában - De a kocsi nyoma látszódik a bokornál, és ami zavaróbb, hogy biztos nem most állt ott először. Ugyanazon a helyen a fagyott növényzetet és talajt is kijárta egy jármű már többször.

Jutka gyomra idegesen húzódott össze. A férfi tehát hetek óta figyeli, mikor jelenik meg Kata újból a laborban.