10. rész - Családi köt-elé(g)k (II.) - Zörej az ablakon

 Pár nap múlva Jancsi látta vendégül maguknál Katát. Jutka szakdolgozat konzultációra ment, de azt mondta, siet. Egy kávé mellett nézte át Kata dolgozatát, hiszen a lány, amikor már jobban lett, dolgozott rajta. Jónak találta az anyagot.

- De Jancsi, nem így terveztük – mondta keserűen Kata. A dolgozat nem csak magát a tervezői munkát takarta volna, hanem az őrtorony felépítését is, annak minden gyakorlati tapasztalatával. Mivel a torony összedőlt és közeledett a diplomadolgozat leadási határideje, ezt a részt ki kellett hagyniuk. Kata saját magát okolta. Abban egyet értett vele, vissza kellett volna jönnie a laborépületbe és megkeresnie őt. Akkor nem így tett, elmondta miért, és ő nem is hibáztatta. Tény, hogy ezek után többször kellett tárgyalnia az egyetem vezetésével, és Kornélnak is sok plusz munkát adott.

- Ne ostorozd magad – kérte a hallgatóját. - Abban az állapotban ez tűnt a legészszerűbbnek. Ami megtörtént, megtörtént, majd együtt megoldjuk. A védésen még mindig be tudjuk mutatni a kész épületet, a jó jegyet pedig erre a tervező munkára is meg fogod kapni, hidd el!

Elnézte Katát, aki rengeteget fejlődött az elmúlt évek alatt. Az első vizsgán majdnem megbuktatta, mert alig tudott megszólalni. Még gondolkodott is rajta, ha csak ennyit tud, mi lesz vele a következő félévben, mert a második szemeszter tematikája erősen az elsőre épült. Aztán fél év közben az előadásokon rájött, Kata igenis tudta az anyagot, sokszor hozzászólt, értelmes dolgokat kérdezett, csak a vizsgától félt nagyon. Párszor feltűnt neki, a lány megijedt, amikor odahajolt hozzá magyarázni, pedig nem akart tőle semmi olyat. Lassan nyílt ki, de megtanult határozottan beszélni, jó előadásokat készíteni, és most már láthatóan nem zavarta, hogy ott ült közvetlenül mellette. Már megbízott benne, és ennek kimondottan örült.

Katán még látszódtak az elmúlt napok küzdelmei, itt náluk is egy combközépig érő, sötétkék mellényt viselt a hosszú ujjú blúz fölött, és bár sápadtnak látszott, már sokat mosolygott. Beszélgettek, amikor nyílt a bejárati ajtó és betoppant rajta Jutka. A fiatal nő elgondolkodva vetkőzött, először észre sem vette őket. Csak akkor nézett föl, amikor odalépett hozzá, és a vállára tette a kezét.

- Sziasztok! – mosolygott rájuk, de valami bujkált a tekintetében.

- Minden rendben? – kérdezte, mire Jutka bólintott.

- Csak nem ment minden gördülékenyen a konzultáción – mosolygott, majd papucsot húzott, aztán széles mosollyal belekarolt Katába.

- Egyedül jöttél? – kérdezte tőle.

- Igen. Kornél rábeszélt, jöjjek kocsival. Neki nem volt ideje elhozni. Nagyon sok a munkája.

- És milyen volt vezetni? – kérdezte most Jancsi mellettük állva. Tudta, hogy a nő az első napokban nem akarta elhinni, van jogosítványa. Gyakorlata pedig alig volt, hiszen közvetlenül a balesete előtt tette le a vizsgáját.

- Furcsa, még sokat kell majd gyakorolnom.

- Gyere – azzal Jutka húzta magával fel a lépcsőn és pillanatokon belül eltűntek a tetőtérben.

Mosolyogva nézett utánuk. A nehézségek ellenére is örült, hogy Kornél Katával összejött. Barátnőik sülve-főve együtt töltötték a szabadidejüket, jól egymásra hangolódtak, és így könnyen tudtak négyesben is programokat szervezni.

Bement a konyhába, melegített levest, majd elkezdte kisütni a rántott húst, amit Jutka előző nap panírozott. Föntről hangfoszlányok, olykor nevetgélés hallatszott. Ebédnél is jót beszélgettek. Csak Jutkán érezte, valami bántja, valami nem stimmel vele. Sokszor elkalandozott.

Kata délután ment el, és miután kikísérték, kérdezett csak rá Jutkánál:

- Drágám, tulajdonképpen mi bánt?

Látta rajta, Katával szemben mosolyog, átlagos témákról beszélgetnek, minthogy valamikor elmehetnének megnézni a moziban az új sárkányos filmet, vagy, hogyan képzeli Kata újra a sportba visszatérést. Mintha szándékosan került volna minden olyan témát, amelyek az elmúlt hetekben barátnőjével történt. Jutka mélyet sóhajtva ült le a kanapére, amelyen jó másfél hete Kata feküdt csurom vizesen, majd felnézett rá. Sötét haja, mélykék szemei mellett nagyon fehérnek tűnt a délutáni kevés fényben az arca.

- Azt hiszem láttam azt a férfit, aki Katát megtámadta – mondta.