Családi köt-elé(k)g

 Nem szóltak Katának arról, kit látott akkor délután. Abban megegyeztek vele, hogy egy ideig ne használja a labor hátsó ajtaját. Jöjjön-menjen azon a kijáraton, ami az egyetemi épületek felé néz, és amerre sok hallgató jár. Arra biztonságosabb. Ha pedig mégis meglátja Lajost, menjen be valamelyik épületbe és hívja őket. Megbeszélték, hármójuk közül melyik napokon melyiküket éri el a legkönnyebben, és kérték, ne csináljon meggondolatlanságot. Nem hagyják magára, csak bízzon meg bennük. Kata pedig megfogadta a tanácsot, elkerülte a ritkán járt részeit a campusnak. A torony építéssel várniuk kellett. Mire a lány felgyógyult, megindult a tavaszi olvadás és bár Kornél felmérte, a korábban elkészített beton alapzat alkalmas az építkezéshez, az nem sérült, körülötte a talaj annyira könnyen süppedt, hogy nem tudott rámenni a furgonnal. Pedig az új gerendázaton rengeteget dolgozott mire kész lett. Jancsi rendszerint a hátsó ajtón ment a laborba, közben figyelte a környéket, hátha látja a fé...

  Az ügyvédirodában a külső konzulenssel egyeztetett a diplomamunkájáról. Hazafelé úgy sétált át a gyaloghídon. Most nem volt olyan fagy, mint aznap, a folyó szürkén ömlött a medrében, őt mégis minden alkalommal kirázta a hideg, amikor fellépett a hídra. Nehezen tette túl magát az emléken, amikor Kata belevetette magát a vízbe, és minden hídon való átkelésnél érezte magában azt a csontig hatoló hideget, amit akkor, amikor utána ugrott. Nem szólt róla senkinek. Katának nem akart még több lelkiismeretfurdalás okozni, Jancsi pedig úgy sem tudott volna segíteni. Ezzel a tudattal valahogy együtt kell ezek után élnie, és remélte, ha megjön a tavasz és a nyár, és jó meleg lesz, lehet fürödni a holtágban, akkor majd ezek az érzések is csökkenek. Mikor végzett, gondolta, még ebéd előtt elszalad az egyetemi pékségbe kenyérért. Az út a laborok mögött vitt, arra sietett, amikor meglátott egy lepukkant, piros kocsit a bokrok mögött parkolni, a bokorban pedig egy nagydarab férfi nézegetett az ...

  Pár nap múlva Jancsi látta vendégül maguknál Katát. Jutka szakdolgozat konzultációra ment, de azt mondta, siet. Egy kávé mellett nézte át Kata dolgozatát, hiszen a lány, amikor már jobban lett, dolgozott rajta. Jónak találta az anyagot. - De Jancsi, nem így terveztük – mondta keserűen Kata. A dolgozat nem csak magát a tervezői munkát takarta volna, hanem az őrtorony felépítését is, annak minden gyakorlati tapasztalatával. Mivel a torony összedőlt és közeledett a diplomadolgozat leadási határideje, ezt a részt ki kellett hagyniuk. Kata saját magát okolta. Abban egyet értett vele, vissza kellett volna jönnie a laborépületbe és megkeresnie őt. Akkor nem így tett, elmondta miért, és ő nem is hibáztatta. Tény, hogy ezek után többször kellett tárgyalnia az egyetem vezetésével, és Kornélnak is sok plusz munkát adott. - Ne ostorozd magad – kérte a hallgatóját. - Abban az állapotban ez tűnt a legészszerűbbnek. Ami megtörtént, megtörtént, majd együtt megoldjuk. A védésen még mindig be ...