12. rész - Családi köt-elé(g)k (II.) - Zörej az ablakon

 Nem szóltak Katának arról, kit látott akkor délután. Abban megegyeztek vele, hogy egy ideig ne használja a labor hátsó ajtaját. Jöjjön-menjen azon a kijáraton, ami az egyetemi épületek felé néz, és amerre sok hallgató jár. Arra biztonságosabb. Ha pedig mégis meglátja Lajost, menjen be valamelyik épületbe és hívja őket. Megbeszélték, hármójuk közül melyik napokon melyiküket éri el a legkönnyebben, és kérték, ne csináljon meggondolatlanságot. Nem hagyják magára, csak bízzon meg bennük. Kata pedig megfogadta a tanácsot, elkerülte a ritkán járt részeit a campusnak. A torony építéssel várniuk kellett. Mire a lány felgyógyult, megindult a tavaszi olvadás és bár Kornél felmérte, a korábban elkészített beton alapzat alkalmas az építkezéshez, az nem sérült, körülötte a talaj annyira könnyen süppedt, hogy nem tudott rámenni a furgonnal. Pedig az új gerendázaton rengeteget dolgozott mire kész lett. Jancsi rendszerint a hátsó ajtón ment a laborba, közben figyelte a környéket, hátha látja a férfit, de Lajos, vagy az, akit akkor annak hittek, nem jelent meg újból. Jancsi szerint Jutka összekeverte valakivel, de ő inkább úgy hitte, a férfi megunta a leselkedést, és talán végleg eltűnt.

Jutka örült, hogy Kata élete kezd visszatérni a rendes kerékvágásba, még ha ehhez némi elővigyázatosságra is szükség volt, mert eközben saját élete kezdett teljesen felborulni. Lassan közeledett a diplomamunka leadás határideje, és úgy érezte, nem fog vele végezni. Márpedig végeznie kell még ebben a félévben, az ki van zárva, hogy épp ő csússzon. Már az ügyvédirodában a külső konzulensével is megbeszélte, rögtön a diploma kézhezvételét követően teljes állásban kezd. De valahogy nem bírt a dolgozat végére érni, és nem így tervezte. Januárban be akarta fejezni.

Az ügy, amiből írta egy még meg nem oldott bűntény adatai voltak, rengeteg szemtanúval, rengeteg különféle történettel. Az egész zavaros volt, minden apró részletről úgy érezte, fontos, és képtelen volt konklúziót vonni. Nem jött rá a megoldásra…

- Drágám, nem jössz pihenni? – állt meg késő este Jancsi mögötte. Amióta ő is megmártózott a jeges folyóvízben, a férfi mintha jobban figyelt volna arra, melegen öltözöttön, rendesen étkezzen és eleget aludjon, bár ez az elmúlt másfél hétben igen hullámzóan alakult. Ma sem számolta, hány kávét ivott meg, most is egy energiaitalt szürcsölt. Fent akart maradni késő éjjelig, hogy végre jusson valamire. Íróasztalán rendezetten hevertek az egyes fejezetekhez kézzel írt jegyzetek.

- Nem, még nem. Még dolgom van – mondta fáradtan, pedig szíve szerint bebújt volna Jancsi mellé. Érezte a férfi kezeit a vállán, ahogy végigsimították pizsamás karjait. Barátja a feje búbjára nyomott puszit.

- Szívesen segítek – mormogta Jancsi, de nem akarta.

- Fog ez menni egyedül is – válaszolt. Mert mennie kell egyedül. Egy dolog egy ZH vagy egy vizsga kapcsán segítséget kérni a csoporttársaktól, de ennek már a saját önálló munkájának kell lennie. Jancsi még adott neki egy puszit, aztán hagyta.

Átnézte a vázlatát a tartalomról. A bevezetőt rendben találta, a rövid tényleírás is átlátható volt, még a környezet leírása is követhető volt, aztán jöttek a szemtanúk beszámolói. Valahol itt úszott el az egész, annyi volt az ellentmondás, annyi helyen érezte, az emberek talán nem is a látott eseményeket mesélik, hanem az érzéseiket, saját véleményüket. De olyan nehéz volt meghúzni a határt, hol ér véget a valóság és hol kezdődnek a kitalációk, a hozzátoldások. Lassan kortyolta ki a kis fém dobozból a szénsavas üdítőt, közben érezte a torkában azt a maró érzést, amit az esti kávé után is, ráadásul fájni kezdett a gyomra. Biztos a sok görnyedéstől – gondolta, hiszen órák óta ül úgy, hogy még a saját székében sem dőlt hátra. Talán megnyomódhatott a gyomra. Kicsit felállt, kiegyenesedett, de az érzés ahelyett, hogy jobb lett volna, csak rosszabb lett. Erősen kezdett fájni a gyomortájéka, hányingere kezdett lenni. Hiába vett mély levegőket, és próbálta leküzdeni az érzést, egy idő után érezte, az éjszakát a mosdóban kell folytatnia.