5. rész - Családi köt-elé(g)k (II.) - Zörej az ablakon

 - Emlékszem – mesélte most Kornél a saját szemszögéből – megijedtem, amikor egyszer csak összecsuklottál.

Még épp el tudta kapni, mielőtt elvágódott volna a kőpadlón. Ott guggolt vele az ölében, finoman ütögette az arcát, többször megrázta, próbálta magához téríteni, amely végül sikerült. 

- A teszt – suttogta a lány, mire szó nélkül felemelte, kivitte a nappaliba és lefektette a kanapéra, aztán visszament a tesztért.

- Drágám, nem vagy terhes – mutatta neki a negatív eredményt pár perc múlva, mikor már teljesen öntudatánál volt. Csak azt látta, teljesen kétségbeesett – De ha az lennél, is megoldanánk.

Erre barátnője kiborult.

- Kornél, én el akarom végezni az egyetemet és te azt mondtad, nem akarsz gyereket! – megint kiabált. 

Nem, valóban nem tervezett addig családot alapítani, amíg anyagilag nem áll helyre, nem lábal ki a kölcsönből. De ez nem jelentette azt, hogy ha Katával mégis összejönne, akkor nem vállalná a picit. 

- Megoldanánk azt is – nyugtatta. Kata akkor még nem bízott benne. Ma már talán könnyebben venné, ha kimaradna a havi ciklus. A következő hetekben mindig figyelte, tényleg húz-e óvszert annak ellenére, hogy szedte a fogamzásgátlót. 

Most gondolt vissza erre a kezdeti időszakra. Ugyan a lánynak három nappal később megjött, a következő együttlétkor képtelen volt elengedni magát.

Soha nem gondolta volna, hogy valaha ennyire szüksége lesz azokra az ismeretekre, amivel otthon ellátták. Amikor barátnője lett, az anyjának nem azt volt az első kérdése, mint sok szülőnek: ugye védekeztek? Az anyja leült vele, elővett egy felvilágosító könyvet és részletesen magyarázta el, hogyan működik egy nő, nem csak biológiailag, hanem érzelmileg is. Beszélt neki a védekezésről is, ahogy beszélt erről neki az apja is, aki a műhelyben, faragás közben beszélgetett vele sokat arról, hogyan kell egy nőhöz közeledni, hogyan kell akkor is úriembernek maradni, ha úgy érzi, nem bírja tovább. Ekkor kezdte el megérteni azt is, hogy a szeretet mennyire sokrétű, mennyi apró rezdülést meg kell látni, meg kell érezni ahhoz, hogy egy kapcsolat hosszú távon is működjön. 

Nagyon sok idő, türelem, elfogadás és nagyon sok beszélgetés kellett ahhoz, hogy Kata elhiggye, a ciklus felborulása, és az időközben berobbanó hüvelygyulladás egy párkapcsolat nem kellemes, de természetes velejárói. Ebben az időszakban többször végződött az együttlétük sírásban, és nem azért, mert fájdalmat okozott neki. Sokszor el sem jutott a behatolásig. Kezével addig masszírozta a lányt a két lába között, amíg elért a csúcsra, de nem sokkal az orgazmus után sírva fakadt. A lányból a terhességtől való félelem az orgazmussal együtt ilyen módon távozott. Ekkor szokott rá, hogy rögtön Kata kiáltásai, rándulásai után átkarolja, figyelje, amíg megnyugszik és csak utána kezdeményezzen. 

Most Kata mellett könyökölt az ágyban. Nézte a mély álomba zuhant lányt, akibe ott, akkor beleszeretett, amikor odaadta neki a szépen faragott, tulipános kabátgombot, amely a mai napig ott díszelgett a lány piros szövetkabátján. Kata annyira örült neki, és olyan boldogan szorította magához az egyszerű kis ajándékot, hogy megérezte, ő más, mint a többi lány, akikkel korábban járt. Igaza lett. Kata értékrendje más volt, mint az átlag nőké. Neki mindegy volt, milyen kocsival jár, hol lakik, mennyi pénze van, vagy épp nincs, mert ha rosszul ment az üzlet, hó végén már igencsak a fejét vakarta, mit esznek. Neki a türelme volt a fontos, hogy soha nem kiabált, hogy nem volt vele erőszakos, hogy soha meg nem fordult a fejében, hogy bármiért bántsa, hogy nem alázta meg, hogy nem voltak vele szemben irreális elvárásai. 

Hiányzott neki az elmúlt hetekben az a barátnő, akivel ott a Klub előtt megismerkedett, és akivel olyan szépen alakult kettejük kapcsolata, közös élete. Máshogy képzelte Kata visszatérését. Nem várta, hogy egyik pillanatról a másikra mindenre emlékezni fog, azt meg végképp nem, hogy rögtön az első estén boldoggá is teheti.

Finoman simogatta félre az arcába hulló tincseket, nem akarta felébreszteni. 

- Szeretlek – suttogta alig hallhatóan. Nézte még őt, békésen alvó arcát, olykor megránduló, vékony kezeit. Tudta, hogy a holnapi nehéz nap lesz, de Kata már tudja, kik ők, tudja, mi történt vele. Most már nem lesz semmi baj.

Ha tudta volna, hogy téved…