Családi köt-elé(k)g

  20. rész   Jancsi borzalmas fejfájással ébredt. A nappali kanapéján feküdt, és mikor felegyenesedett, egész testébe belenyillalt a fájdalom, gyomra pedig liftezni kezdett. Biztos a sok pia, amit az éjjel megivott. Jobb kezével meg akarta tapintani a halántékát, mert arra mintha ráragadt volna valami. Ekkor vette észre, hogy kezében Jutka fatalpú klumpáját szorongatja, amit a lány a nagyanyjától kapott, de soha nem hordott. Mindig azt mondta, önvédelemre még jó lesz. Mit keres ez a fél pár most nála? Letette, megdörzsölte a halántékán, amiről megszáradt vér tapadt az ujjára. Ekkor kezdett valami derengeni az éjszakából. Eszébe jutott, valamit üvöltözött Jutkának, aztán valamit – nem emlékszik mit – nagyon magyarázott Kornélnak is, aztán a verekedés. Hát, ezért fáj a háta… De miért vérzett a feje? És hol van Jutka? Nehézkesen feltápászkodott, de ebben a pillanatban csak azt érezte, el kell érnie a fürdőbe. Átbotorkált a nappalin, úgy vágódott be a mosdóba, és a WC fölé...

  10. rész   Jutka a vacsora maradványait takarította, majd mosogatni kezdett. Evés közben nem sokat beszélt. Amikor Jancsi megkérdezte tőle, hogy sikerült a vizsga, csak annyit mondott. - Szerintem megvágnak. Nem tudott elszakadni furcsa megérzéseitől, hogy valami nem stimmel Kornéllal. - Mi bánt, édes? – állt meg mellette Jancsi, miután egy törölközőben kijött a fürdőből. Nem tudta, hogy avassa be párját a balsejtelmeibe, hiszen Kornél a legjobb haverja. Az egész gyerekkorukat és fiatalságukat együtt töltötték. - Ennyire bánt, hogy nem sikerült ez az utolsó vizsga? – kérdezte Jancsi, most már hozzásimulva a hátához. - Nem. Kata aggaszt, illetve Kata és Kornél kapcsolata. Kihúzta a mosogató dugóját, majd Jancsi felé fordult. Tetszett neki a férfi félmeztelen, még nedves teste, és Jancsi nagyon jól tudta, hogyan vonja magára pillanatok alatt az érdeklődését. De most nem engedett a vágyainak. Komolyan és határozottan mondta el a férfinek a félelmeit. Beszélt Kat...

 Recsegett-ropogott alatta a fa szerkezet, az egész építmény dülöngélt, majd omlani kezdett, ő pedig zuhant a fa gerendákkal és a lécekkel együtt a mélybe. Még érezte az egész testét átjáró fájdalmat, amikor belezuhant a törmelékbe, aztán mindent elnyelt a sötétség.   1. rész   A néma, érzelmektől mentes sötétségbe először a fájdalom hatolt be. Fájt a háta, a feje, aztán rátört a félelem. Menekülni akart, elrohanni, de amint megmozdította a vállát, úgy érezte, mindene eltörött. A fény, a homályos képek lassan szivárogtak be a tudatába. Fehér falakat látott, fehér ruhás alakokat. Látta egy sötétkék farmeres alak lábait mellette állni, hallott emberi hangokat, aztán a sötétkék farmer egyre közelebb jött hozzá. Érezte, besüpped az ágy széle, majd érezte kezén egy kéz melegét. Megfogta. Megint megfogta a kezét! – villant belé a rettegéssel társult gondolat. - Ne! – nyögte. Elrántotta a kezét, közben dobott magán egyet. - Kata! – hallotta egy ismeretlen férfi han...